Emléknapokat szerveztek a kilencven éve született Harag György tiszteletére június 1–4. között, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, amelynek a rendező munkássága s főként kolozsvári előadásai volt a központi témája.
Az emléknapok alatt Harag György rendezéseiből készült kiállítást, saját rendezésű darabjait a színházmozi vetítésein, illetve néhány a színház műsorán lévő darabot láthatták az érdeklődök, majd az 1979-es Éjjeli menedékhely előadás szereposztásának tagjai és Tompa Gábor igazgató beszélgetés során emlékeztek a rendezőre.
(fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Harag huszonkilenc kolozsvári rendezéséből készült kiállítás a színház dokumentációs tárában fennmaradt anyagra támaszkodott: plakátok, szereposztások, műsorfüzet-részletek, jelmeztervek, díszletrajzok vagy makett-fotók, napilapokban vagy folyóiratokban megjelent kritikák, de legfőképpen képek. A kiállítás kurátora Salat-Zakariás Erzsébet.
Az előadás vetítések bepillantást engedtek a korszak kiemelkedő előadásaiba, s egyben Harag színházába. is. Június 4-én, csütörtökön a Cseresznyéskert, pénteken a Csillag a máglyán, szombaton A kellékes és a Medve című műveket láthatták az érdeklődők.
A négy napos eseményen a színház társulata újra játszotta A vágy, Az öreg hölgy látogatása, a Hullámtörés, A dzsungel könyve és a #hattyúdal előadásokat. Tompa Gábor elmondta, az öt előadásból három fiatal rendező munkája, s azért ezeket válogatták ki, mert Harag György nagyon szeretett velük dolgozni.
A péntek délutáni kerekasztal-beszélgetésen többek között részt vett Kakuts Ágnes és Széles Anna, a kolozsvári színház örökös tagjai, Mira Iosif színikritikus, valamint Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgatója. Az Éjjeli menedékhely Harag György legfontosabb rendezései közé sorolható. Mivel videofelvétel nem maradt fenn az előadásról, a résztvevők visszaemlékezései, egykori kritikák illetve néhány rádiós interjú segítségével igyekeztek feleleveníteni a próbafolyamatot s az előadás fogadtatását.
(fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Kakuts Ágnes megjegyezte, mikor az édesapját elvitte a darabot megnézni, Harag György jobban izgult, hogy mennyire fog tetszeni, mint ő amennyire aggódott. Szerencsére jól fogadta: ennyit mondott „borzasztóan szép volt” s ezután a szövegét kérte, mert olvasni akart belőle.
Harag fontosnak tartotta, hogy civilek is jelenjenek meg a darabban, gyakorlatilag újsághirdetés által is toborzott. Így a statiszták teljesen kívülállók illetve amatőr társulati tagok voltak, amit némely munkatárs kételkedve fogadott, de végül jobban haladt velük a munka mint a profikkal. A díszlet egyszerű volt, de mégis monumentális: sötét vérszínű padló, lelógó vásznak. Nem volt különösebb díszlet, mert a hajléktalanok mindig mindent magukkal hordanak, s amikor a színre léptek kialakították a saját terüket, tudhattuk meg Medgyessy Éva, Mindhalálig színész Péterffy Gyula című írásából.
Egyes kellékeket is hirdetés útján próbáltak beszerezni: bőröndöket, táskákat, szatyrokat, gyertyatartókat, művégtagokat, órákat, pipákat és még sok egyéb apróságot, amelyet az Igazság napilapban közöltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése