Rekviem egy ügynökért a kolozsvári színházban

Tábori György Rekviem egy ügynökért című darabját pénteken, június 12-én 20 órától mutatják be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Többszörös bemutató ez, mert most játsszák először magyar nyelven, de a román színpadokon sem láthatta még a közönség, mondta Visky András a bemutató kapcsán tartott sajtótájékoztatón.

George Tabori – eredeti nevén Tábori György – Budapesten született, majd Bécsbe emigrált így főként németül írt. A XX. század nagy írója, aki a kor szinte minden irányzatát ötvözte. Mihai Măniuțiu rendező egy olyan mesterszakácshoz hasonlónak látja, aki az egymással összeférhetetlen alapanyagokat is úgy tudja kombinálni, hogy végül „fenséges étel” lesz belőle. Munkái kevésbé ismertek Romániában–magyarul is csak néhány válogatás jelent meg műveiből–ezért szeretné minél több darabját színre vinni, egy 4-5 előadásból álló projektet tervez, melynek a mostani bemutató az első állomása – tette hozzá.

 (fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)

A Rekviem egy ügynökért textusa egy bonyolult tükörlabirintus, nagyon sok rétegből álló világ, amelynek szerves része a politika. Tabori, mint legtöbb művében itt is frappánsan elegyíti a fekete humort a lélektani drámával és a pszichoanalitikus komédiával.

A Rekviem egy ügynökért szerepjátékai összezavarják, ugyanakkor el is bűvölik a nézőt. Az előadás magas szintű színészi játékot igényel, a színészeket – Bogdán Zsoltot, Dimény Áront és Györgyjakab Enikőt – a rendező a szerint választotta, ki tudja legmegfelelőbben alakítani a karaktereket. Megjegyezte, ha más előadás lenne, akkor valószínűleg más színész lenne a legmegfelelőbb.

Adott három szuperügynök, akik a második világháború folyamán végig a nácik ellen harcoltak, de úgy tűnik egyikük egy adott pillanatban árulóvá vált. Senki sem tudja, hogy melyik. Mindhárman túlélték, pedig normál körülmények között egyikük sem maradhatott volna életben. Évek múlva találkoznak. Céljukat homály fedi: ki akarják deríteni az igazságot vagy éppen elfedni kívánják?

 (fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)

A rendező kolozsvári származású, 1954-ben született. A bukaresti I.L. CaragialeSzínház és Filmművészeti Intézet rendező szakán. Jelenleg A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti és Színháztudományi Karán meghívott előadóként és rendezőként dolgozott már Románia fontosabb színházaiban, Nagy-Brittaniában és Belgiumban is. Darabjai a hazai és nemzetközi fesztiválokon egyaránt szerepeltek. A díszleteket és a jelmezeket Adrian Damian tervezte, a zeneszerző Șerban Ursachi, a koreográfus Vava Ștefănescu volt.

Harag Györgyre, a kilencven éve született rendezőre emlékeztek Kolozsváron

Emléknapokat szerveztek a kilencven éve született Harag György tiszteletére június 1–4. között, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, amelynek a rendező munkássága s főként kolozsvári előadásai volt a központi témája.

Az emléknapok alatt Harag György rendezéseiből készült kiállítást, saját rendezésű darabjait a színházmozi vetítésein, illetve néhány a színház műsorán lévő darabot láthatták az érdeklődök, majd az 1979-es Éjjeli menedékhely előadás szereposztásának tagjai és Tompa Gábor igazgató beszélgetés során emlékeztek a rendezőre.

(fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)

Harag huszonkilenc kolozsvári rendezéséből készült kiállítás a színház dokumentációs tárában fennmaradt anyagra támaszkodott: plakátok, szereposztások, műsorfüzet-részletek, jelmeztervek, díszletrajzok vagy makett-fotók, napilapokban vagy folyóiratokban megjelent kritikák, de legfőképpen képek. A kiállítás kurátora Salat-Zakariás Erzsébet.

Az előadás vetítések bepillantást engedtek a korszak kiemelkedő előadásaiba, s egyben Harag színházába. is. Június 4-én, csütörtökön a Cseresznyéskert, pénteken a Csillag a máglyán, szombaton A kellékes és a Medve című műveket láthatták az érdeklődők.

A négy napos eseményen a színház társulata újra játszotta A vágy, Az öreg hölgy látogatása, a Hullámtörés, A dzsungel könyve és a #hattyúdal előadásokat. Tompa Gábor elmondta, az öt előadásból három fiatal rendező munkája, s azért ezeket válogatták ki, mert Harag György nagyon szeretett velük dolgozni.

A péntek délutáni kerekasztal-beszélgetésen többek között részt vett Kakuts Ágnes és Széles Anna, a kolozsvári színház örökös tagjai, Mira Iosif színikritikus, valamint Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgatója. Az Éjjeli menedékhely Harag György legfontosabb rendezései közé sorolható. Mivel videofelvétel nem maradt fenn az előadásról, a résztvevők visszaemlékezései, egykori kritikák illetve néhány rádiós interjú segítségével igyekeztek feleleveníteni a próbafolyamatot s az előadás fogadtatását.

                                     (fotó: Bíró István, Kolozsvári Állami Magyar Színház)

Kakuts Ágnes megjegyezte, mikor az édesapját elvitte a darabot megnézni, Harag György jobban izgult, hogy mennyire fog tetszeni, mint ő amennyire aggódott. Szerencsére jól fogadta: ennyit mondott „borzasztóan szép volt” s ezután a szövegét kérte, mert olvasni akart belőle.

Harag fontosnak tartotta, hogy civilek is jelenjenek meg a darabban, gyakorlatilag újsághirdetés által is toborzott. Így a statiszták teljesen kívülállók illetve amatőr társulati tagok voltak, amit némely munkatárs kételkedve fogadott, de végül jobban haladt velük a munka mint a profikkal. A díszlet egyszerű volt, de mégis monumentális: sötét vérszínű padló, lelógó vásznak. Nem volt különösebb díszlet, mert a hajléktalanok mindig mindent magukkal hordanak, s amikor a színre léptek kialakították a saját terüket, tudhattuk meg Medgyessy Éva, Mindhalálig színész Péterffy Gyula című írásából.

Egyes kellékeket is hirdetés útján próbáltak beszerezni: bőröndöket, táskákat, szatyrokat, gyertyatartókat, művégtagokat, órákat, pipákat és még sok egyéb apróságot, amelyet az Igazság napilapban közöltek.